IN VAIN

„Egy lenyűgöző műalkotás, mely kultikussá vált, akárhol is játszották. A XXI. század első elismert remekműve.” (Sir Simon Rattle)

„Az igazság útja a sötétségen keresztül vezet” írta a New York Times kritikusa az In Vain előadása után. Az emberi faj fejlődésének spirálja – melyről hajlamosak vagyunk egy-egy társadalmi krízis során azt hinni, hogy csak látszólagos eredményekkel járt – hasonlatos M.C. Escher litográfiájának önmagába visszavezető emelkedő lépcsősorához. A mű mára kultikus szerepet tölt be a világ hangversenytermeinek műsorán. Ennek bizonyítéka többek között, hogy 2017-ben az ismert olasz komolyzenei lap, a Classic Voice több, mint száz neves zenekritikus szavazatai alapján a művet a XXI. sz. legnagyobb hatású alkotásának választotta. Iden először vállalkozik hazai együttes a darab betanulására. A mű előadásának egyik nehézsége, hogy a partitúra több helyen teljes sötétséget ír elő a hangversenyteremben, ilyenkor természetesen az előadók kotta és karmester nélkül kell játszanak. Csak azt vihetik át a sötétségen, amit megtanultak. A darab hangzásának különlegessége, hogy a nyugati temperált hangrendszer – amilyenek például egy zongora hangjai – és az akusztikusan tiszta felhangsorok hangközeinek világa párhuzamosan van jelen a hangszerek intonációjában. A hangzásban meghatározó Escher lépcsősorának akusztikai analógiája, a Shepard-skála, mely egy hangsor végtelen felfelé vagy lefelé mozgásának illúzióját kelti. A nagyszabású mű mindössze két zenei alapanyagra épül: egy gyorsan forgó, önmagába visszahajló (temperált hangkészletre épülő) gesztusból, és egy lassan fejlődő, szinte mozdulatlan (akusztikus felhangokra épülő) hangzásra, melyekről idővel kiderül, hogy nem is állnak olyan távol egymástól.”